Hornisch-Farkasréti Róza (8.a) - Költő vagyok
Hornisch-Farkasréti Róza
Költő vagyok
Költő vagyok,
Talán inkább annak lenni
próbálok.
Hiszen nem tudom talpra hívni a
magyart,
Vagy meg közelíteni Aranyat.
Nem emlékszem Anna szőkeségére,
S nem látom, hogy Bóbita
elalszik estére.
Ágnes tölgyfáját sem értem
éjszaka,
Nekem nem való a zászlótartó
leányok sora.
Az öreg kútnál is régen jártam,
A cinege miatt nincsen házam.
Pál utcába se fordulok már be,
Nincsen dobozban bárány mit
vinnék a B612-re.
Sajnos nem tudom milyen Lédával
a bálban,
S őrizni valakinek a szemét.
Fogalmam sincs, hogy milyen egy
himnusz,
Ritkán van időm nézni a kertben
nyíló virágok színét.
Mégis mindezek hiánya nem
tudatlanságot okoz,
Mondanám inkább, hogy régi
emléket hoz.
Hisz ismerem mindet, ők űzték
el a magányt,
Miattuk találtam meg magam a
legnagyobb vagányt.
Talán nem lennék nagy és
ösztönző,
De tudom honnan s ki miatt
vagyok teremtő.
Tudom forgatni a szavakat, akár
János vitéz a kardját,
Hallom amikor Bóbita megkezdi
táncát,
NEMECSEK nevét csupa
nagybetűvel írom minden áron,
S újra építem otthonom, hogy
madaramnak ne kelljen ülnie másik házon.
A pilóta és a rókám barátsága
már gúzsba kötött,
Szép rózsám pedig vár a
csillagok között.
S még írhatnék minden másról
ami meghatott,
De miattuk igazán tudom, hogy Költő vagyok.
Hornisch-Farkasréti Róza Szentkirályszabadja, 2023. január 26.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése