Munkhzaya Purevsukh: Nevem

A név, amelyet apám adott nekem

Iskolás koromban a füzetemen szerepelt.

Katonaként majd a szívem fölé varrják a nevem,

Ha megházasodom, a feleségemmel nevünk bekerül egymás útlevelébe,

Ha gyermekünk születik, az én nevem lesz a vezetékneve.

Költőként a versem az én nevemmel adják ki.

Amikor mások büszkék rám, nevem felemelkedik,

Amikor mások rosszat mondanak róla, akkor nevem a földre hull.

Ha mondják a nevemet, az országom zászlója felemelkedik.

Eszembe jut a zászló piros-kék színe,

A drágakő-címer felfénylik a mellkasomban.

Szeretem a neved – suttogta országom.

Születéskor a bölcsőre írják,

Ha meghalok, a sírkőre vésik nevem.

KossuthÚjság