Szür Kristóf (5.a) verse: Hazatérés a melóból (Petőfi Sándor: Egy estém otthon - Átirat)

Szür Kristóf: Hazatérés a melóból

(Petőfi Sándor: Egy estém otthon - Átirat)

 

Sörözgetünk apámmal;

Ivott a jó öreg,

S kedvemért ez egyszer –

Az isten áldja meg!

 

Sokáig nem voltam otthon,

Olyan régen nem láttam már,

Úgy megvénült azóta –

Hát, ja, az idő lejár.

 

Beszélgetünk erről-arról,

Ami a nyelvünkre jön,

Még a szkriptelésról is

Sok más egyéb között.

 

Szemében „mesterségem”

Most is nagy szálka még;

Előitéletét az évek

Nem szünteték.

 

„No csak hitvány egy élet

Az a kódolás!”

Agyamnak eszerint

Köll még a tanulás.

 

„Tudom, sokat tanultál,

Mutatja is programod.

Szeretném látni egyszer

Mint kódolsz Androidot.”

 

Én hozzáértő dumáját

Mosolyogva hallgatom;

De ő oly makacs, hogy föl nem

Világosíthatom.

Továbbá megmutattam

Egy appomat neki;

S nagyon, nagyon örültem,

Hogy megtetszett neki.

 

De ő nem tartja nagyra,

Hogy coder-fia van;

Előtte minden ilyes dolog

Szimplán haszontalan.

 

Nem is lehet csodálni!

Csak barkácsoláshoz ért;

Így is épp elég hajszála hullt ki

A tudományokért.

 

Utóbb, mikor a sörnek

Üvege kiürűlt,

Én szkriptelgetni kezdtem,

Ő meg aludni dőlt.

 

De ekkor száz kérdéses

Kahoottal állott elő anyám;

Ki kellett töltenem – hát a

Szkriptet abbahagyám.

 

És vége-hossza nem lett

Kérdéseinek;

De nekem e kérdések

Olyan jól estek.

 

Mert mindegyik tükör volt,

Ahonnan láthatám:

A Földön nekem van

A legszeretőbb apám!