Az angol nyelv története_ Herczeg Ádám (5.a) - cikke

AZ ANGOL NYELV TÖRTÉNETE

Az angol nyelv Nagy-Britanniában alakult ki. A sziget őslakosait, a keltákat az 5-7.század során betelepülő germán törzsek kiszorítottál a sziget középső részéről, a mai Anglia területéről, amely róluk kapta a nevét.

A kelták a sziget peremi részeire illetve az ír-szigetre vonultak vissza később azonban ezek a területek is angol uralom alá kerültek, emiatt a kelta nyelvek mára csaknem kihaltak a szigeteken.

Az angol nyelv kialakulása három szakaszra osztható Eszerint megkülönböztethető:

u  Óangol nyelv

u  Középkori nyelv

u  Modern nyelv

Óangol nyelv: A középkorban a szigetre betelepülő germán törzsek mind ugyanazt az angolszásznak nevezett nyelvet beszélték. E nyelvben az első jelentős változást a vikingek megtelepedése okozta, ami miatt Anglia jelentős része dán uralom alá került. Az akkori dán nyelv az akkori angoltól szinte csak a szavak végződéseiben tért el. Ezért kezdték az angolok elhagyni a szavak végén levő ragokat, mivel így a dánok is megértették, amit mondtak. Eredetileg ugyanis az angol a legtöbb más nyelvhez hasonlóan ragozó nyelv volt.

Középangol nyelv: 1066-ban Anglia normann uralom alá került. A normannok Skandináviából származtak, de a mai Franciaország északi részén hozták létre államukat. Letelepedésük után átvették a francia nyelvet, amit Angliában is megtartottak, így a nemesség nyelve körülbelül 300 éven keresztül a francia volt. A közemberek azonban továbbra is angolul beszéltek. Ez az oka például annak, Érdekesség, hogy a húsokat nyersen máshogy hívják az angolban, mint sütve: az állatokat az angolul beszélő angolok nevelték, az urak asztalára azonban már sütve kerültek, akkor már francia névvel.

Ezen a linken lehet meghallgatni milyen is volt az óangol és a középangol nyelv:
https://www.youtube.com/watch?v=5NB2Z6pZBNA&ab_channel=MITOpenCourseWare

A modern angol nyelv: Az az angol, amit 1600-as évek közepe óta használnak, de azóta is folyamatosan változik. Például a korai modernben még volt külön tegező és magázó forma; ez a kettősség már eltűnt. (A folyamat úgy zajlott le, hogy a "thou" [egyes szám második személyű] személyes névmás – mely ma már régies vagy irodalmi stílusértékű – szerepét átvette a többes szám második személyű névmás tárgyesete, a "you". Tehát nem a magázás szűnt meg a nyelvben, hanem a tegezés!)