Takó Levente (5.b) folytatásos történetének 1. része

Várjuk a folytatást!

Szülőrablás

 

   Egy szép nap Zoli valami furcsát vett észre.

   -Apa, van kint egy idegen szerkezet. Gyere, nézd meg!

Kimentek és amikor apja felnézett, a fiú azt látta, hogy apját egy sugár felszívja a hajóra.

-Apa!

-Nem lesz semmi baj, vigyázz az öcsidre és a húgodra!

Másnap reggel Zoli bement az anyja szobájába, de nem látta sehol. Felébresztette Andrást és Hannát, aztán így szólt.

-Mennünk kell az űrbe! Gyerünk a gardróbhoz.

Elmentek a gardróbhoz és Zoli megnyomott egy gombot, kinyílt az egyik oldala a helyiségnek. Felvették a spéci felszerelést és a tokba csúsztatták a lézerpisztolyt, a hátukra vették a hátizsákot, a hátizsákokba tették a lézerpuskát és a bombákat. Egy másik gomb aktiválta a liftet és a kalandorok lementek a titkos bázisba a föld alá. A Szigma már készen várta az utazókat. Mikor a fedélzetre léptek, akkor köszöntötte őket Éva, a mesterséges intelligencia.

-Sziasztok.

-Helló.

-Indulhat az új kaland?

-Hát persze.

-Akkor kilövés.

És a Szigma elhagyja a bolygó légkörét és hiperűrugrással eltűnik a láthatárról. Pár perc múlva kilépnek a hiperűrből és a Mul (ejtsd: mül) bolygó közelében egy idegen hajót vesznek észre.

-Készítsétek a lézerágyúkat! Szépen és okosan köszöntjük őket.

-Rendben van, Zoli.

Már felkészültek a csatára, mikor találat érte a Szigmát.

-Mi a …? Ez meg honnan jött?

-Nem tudják bemérni a műszerek, hogy honnan lőttek ránk.

-A sérülés pontja?

-A generátort találták el.

-Azt a rézfán fütyülő rézangyalát! Javítsátok meg a generátort, most!

-Hanna, te ne a generátorhoz menj, hanem a lézerágyúhoz!

András közben bement a generátorhoz és azt vette észre, hogy a cucc ég.

-Zoli, ég a generátor.

-Rohadt életbe!

Miközben Zoli káromkodik, addig Hanna beizzítja a lézerágyút és beül a volán mögé.

-Tüzelésre készen állok. Kérem az engedélyt a tüzelésre!

-Ne kérd azt a rohadt engedélyt a lövésre, hanem lőj!

Hanna az ágyúnál ül, András a generátort szereli, Zoli pedig nemsokára hiperűrsebességre lép.

-Gyerünk!

-Ne, mert … bummm! A francba, most javítottam meg!

-Miért nem megy ez a rozsdafészek?

-Mit mondtál?

-Ööö, semmit se mondtam neked, Éva.

-Remélem is, mert kidoblak az űrbe szkafander nélkül, ha még egyszer meghallom ezt a kocsis mondatot! Rendben van?

-Igen, rendben van, bocsánat, Éva!

-Na, azért kinyögted egyszer végre.

Mivel Zoli bocsánatot kért Évától, innentől már csak egy dolog maradt: leverni az űrlényeket. Mire az űrhajó javításával végeztek, addigra minden rendben volt. Leszálltak a Mul bolygón és klón csapatok voltak mindenhol.

-Hogy jussunk át rajtuk?

-Nem tudom, de csak van rá megoldás.

-Megvan. Öltözzünk be mi is úgy, ahogyan ők vannak.

-Remek ötlet! Szerintem beválhat.

A terv tökéletes volt, de nem gondolták át eléggé. Mire bejutottak a bázisra, ami a föld alatt volt, addigra az egész hóbelevanc a nyakukban lihegett.

-Miért nem mondtad, hogy ez életveszélyes bejutás lesz!

-Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz! Elméletben könnyebbnek tűnt.

-Hogy érted, hogy elméletben? Azt hittem, hogy van rá terved.

-Hát, volt egy!

-Mégis mi volt az a nagy ötlet?

-Hát az, hogy a szellőzőn keresztül jutunk be.

-A szellőzőn keresztül… Miért csak most mondod?

-Mert nem jutottam szóhoz.

Zoli a homlokára csapott.

1 órával később.

-Ez a hely kész hullaház.

-Az biztos. Nem kellett volna eltitkolnom a b tervet.

-Mi volt a b terv?

-Az, hogy a szellőzőn jutunk be.

-A szellőzőn?

-Igen, a szellőzőn. Bocsánat, hogy eltitkoltam.

Megbeszélték ezt a b terv ügyet és mentek tovább a bázison. Pár perc múlva kaptak egy telefonhívást valakitől.

-Sziasztok.

-Ki vagy?

-Szerinted ki vagyok?

-Nem tudom, talán Levi?

-Pontosan telibe találtad, Levi vagyok, csak azért hívlak mert találtunk valamit furcsát.

-Mégis mit?

-Egy klón bázist.

-Mit?

-Egy klón bázist. Most nyírtuk ki az egészet.

-Tényleg?

-Igen, tényleg.

-Azta, ez durva! Én még sosem próbáltam. Milyen volt?

-Hát, olyan életveszélyes.

-Durva! És maradtak páran?

-Nem, az egész egy hullaház.

Míg telefonáltak, addig elindultak a kijárathoz. Mikor kiértek, addigra megtudták, hogy a bázis, amin Levi van, az pont mellettük épült.

-Látlak titeket!

-Mi is téged.

-Mi legyen a terv?

-Menjünk be a bázisra és keressünk valami furcsát!

-Rendben, menjünk.

-Ok.

Bemennek és egyből rávetik magukat az első őrre. Miután szereztek Levinek is egy ruhát, elkezdtek beszivárogni az épületbe és találnak egy furcsa szobát.

-Ez meg mi?

-Nem tudom, valami portál szerűség lehet.

-Ez biztos, hogy portál lesz.

-Akkor menjünk át rajta!

-Nem, nem megyünk át rajta! Várj, ne menj… Remek, mehetünk mi is!

Átmentek a portálon és valami nagyon szép helyre jutottak. Minden tele volt arannyal, ezüsttel és gyémánttal. A fákon aranyalma termett. A barlangokban banyák tanyáztak, az erdő szélén kacsalábon forgó gyémántpalota díszelgett.

-Ez nagyon szép hely.

-Igen, de a portál még nyitva…

-A portál már becsukódott.

-Ettől féltem. Szerintem a gyémántpalotában találjuk a visszautat, úgyhogy menjünk oda!

Elértek a gyémántpalotához és azt vették észre, hogy lehetetlen feljutni a lépcsőn, mert forgott folyamatosan.

-Kinél van fénykard?

-Nálam van!

-Az jó. Kapcsold be és mindenki fogja meg egymás kezét.

Zoli bekapcsolta a fénykardját és megfogta Hanna kezét.

-Ne, lecsúszik a kezem!

-Kapaszkodj bele a lépcsőbe!

-Rendben, engedje el valaki!

-Levit nem bírom el!!!

Hanna elengedte Levit és a fiú belerepült egy fába.

-Auu, ez fájt, de legalább a többiek fenn vannak!

Mikor Levit elengedték, a palota megállt.

-Mi a … Mi történt?

-Megállt a palota. Hogy sikerült?

-Szerintem a súly miatt.

 

Folytatása következik…