Hunyady Zita verse

 

Hunyady Zita (5.a)

Nemecsek akarok lenni

Meghalni úgy, hogy nem tudni
Legnagyobb ellenségem is eljött meglátogatni,
Úgy, hogy árulónak, gyávának neveztek amikor nekik segítettem,
Úgy meghalni, hogy tudtam elköszönni attól, ki végig kísért engem.

Úgy meghalni, hogy a világ nagy része gyávának fog gondolni,
Úgy meghalni, hogy még volt miért élni,
S azt a helyet, melyet otthonomnak neveztem
Senki se fogja látni, mint akkoriban mi.

Melyért mindig is fájt szívem
Lehet, hogy nem lett volna nagy rangom az életben
De amit én közlegényként tettem, 
azt mindig tisztességesen.

Azt, hogy ellenségem kiért életemet vesztettem
Belátta, hogy mind becsülettel tettem
Lehet, hogy sokat szenvedtem,
De én itt kiálltam helyem.